Nem tudom,hogy most szomorú vagyok vagy mérges.
Mindkettő leginkább.
A világ legszörnyűbb érzése,mikor lelkileg egyedül van az ember.
Hiába van ott a családja,a párja....ja.
Rohadt szar.
Megváltoztam? Nem..
Lecseréltek? Lehet.
Nem ezek a dolgok a szarok. Nem.
Hanem,hogy ha megbízol valakiben,aztán kibaszott nagyot csattansz.
De talán nem is ez.
Nem tudom...szerettem mindig is egyedül.
De lelkileg egyedül...talán ennél jobban majd' hogy nem sose voltam.
Talán lesz jobb. Vagy nem.
Igazából nem,nem hinném. Sose lesz,ez már csak egyre szarabb lesz.
De így jártam és végül valahol elgondolkodva...meg is érdemlem.
"Nincs örömöm semmi örömben,
mert az isten elszállt belőlem
s vagyok végtelen börtönömben,
mint egy halott, oly egyedűl."
