Ja,nem tudtam címet adni...
Szóval igen. Ez is eljött.
Nem vagyok az a fajta,de bakker ez....
Ha nem vonaton vagyok elbőgöm magam. Wtf?!
Első volt,hogy egy könyv ilyen érzéseket váltott ki belőlem,hogy sírni tudtam volna!
Haragszom az írónőre,nagyon!
Továbbá...már jobb.
Azt hiszem jobb lesz. Na jó,nem de...
Vannak akik vannak és van,ami van.
És lesz ami lesz. Kb. ^^
Én így érzem. (Most)
Ja és...nem tudom mit akartam,szóval igen.
Jajajaja! Hogy alig aludtam valamit az éjjel...again.
Szóval f.sz kivan ezzel már...
"– Attól még nem automatikusan rossz az ember, hogy farkas akar lenni – mondta Cole lágy hangon. – És pusztán attól, hogy ember akarsz lenni, nem leszel jó ember."
Nem tudom,hogy most szomorú vagyok vagy mérges.
Mindkettő leginkább.
A világ legszörnyűbb érzése,mikor lelkileg egyedül van az ember.
Hiába van ott a családja,a párja....ja.
Rohadt szar.
Megváltoztam? Nem..
Lecseréltek? Lehet.
Nem ezek a dolgok a szarok. Nem.
Hanem,hogy ha megbízol valakiben,aztán kibaszott nagyot csattansz.
De talán nem is ez.
Nem tudom...szerettem mindig is egyedül.
De lelkileg egyedül...talán ennél jobban majd' hogy nem sose voltam.
Talán lesz jobb. Vagy nem.
Igazából nem,nem hinném. Sose lesz,ez már csak egyre szarabb lesz.
De így jártam és végül valahol elgondolkodva...meg is érdemlem.
"Nincs örömöm semmi örömben,
mert az isten elszállt belőlem
s vagyok végtelen börtönömben,
mint egy halott, oly egyedűl."
És igen.
Boldog új évet meg minden.
Újabb év, újabb....hagyjuk.
Boldog 6. blogszületésnapot. :)
Volt elsején,de tegnap voltam először gépközelbe, ám de kiment a fejemből.
Szóval....ja. Elkezdődött ez is.
Valahogy lesz.
Meglátjuk...várom? Nem.
Jön,ami jön. Survive...stray.. :)
"Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok, olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj."
Áh, bakker.
Se itt se amoda nem írok már...néha jó lenne.
Sokszor időm sincs,kedvem sincs. Nincs is mit.
De most napok óta nagyon...és ide...pedig nem akarom.
Megint át kéne olvasgatnom a régi bejegyzéseket...néha jó :)
Nekem am nem kéne könyvet olvasni. Áh.
Csak szarabb. Lelkileg.
Jó is,mert kicsit legalább nem itt vagyok. És nem én.
De máskor meg...ez most valahogy nagyon.
Nem tudom miért.
Meg ja,mikor megígérted,hogy nem vágod magad,de égsz a vágytól..
Szar. De lesz szarabb is!
Most viszonylag jó. Stagnál.
De tényleg. Igazából nem lenne nagyon okom panaszra.
Jelenleg. Talán.
De ez van. Stray... ~
"Farkas akartam lenni, aki küzd a harcban. Világéletemben az voltam."
Próbálok...nem egy bizonyos dologra gondolni.
Vagy nem tudom.
Igazából próbálok rájönni dolgokra,de még is hanyagolni másokat.
Túl sok a bizonytalanság.
Na,nem mintha eddig nem.
A napjaim továbbra is a gyerek aranyozza be...benne soha! <3
Tulajdonképp tegnap láttam egy filmet.
Ja,én...de mindegy is. Érdekes volt.
És elgondolkodtató. Nagyon!
Még számomra is. Mármint...
A mögötte húzódó logika jó volt.
Bár én is emlékeznék....
"A tűnődés, mely fájt, vagy jólesett,
s mert segítette az emlékezet,
kezdte szavakká alakítani
a világomat."
Most legszívesebben üvöltenék. Sírnék,vagy nem tudom.
Nem,nem azért,mert lelkileg kikészít lassan a munkám.
Nem,nem azért mert túl sok minden zúdult újabban a fejemre.
Nem,nem is azért mert lelkileg néha azt hiszem tényleg a végét járom.
Minden miatt.
Hanem az...hogy az egyetlen ember. A kettő közül.
Akihez kötődsz...akit szeretsz,aki érti a lelkedet....
Ez...ez most iszonyat szarul esett.
Eddig elnéztem. De...de ez most gecire fájt.
Így bízzon bárkiben is az ember?....
Soha...tényleg soha többet. Eddig is,de ezután...
Nem értem,egyszerűen nem....
Egyedül vagyok...most vagyok igazán egyedül...
"Ki érti meg kínomat, ha nem én?
Kire számíthatok, ha nem magamra,
a bizonytalan és nyugtalanra,
testemre és lelkemre, két szegény
szolgámra, aki egyetlen hatalmam,
katonaságom, népem, birodalmam?"
Sajna ritkán írok...
Ja,csak lehet marad ez a blog...megszokás,semmi más.
Meglátjuk.
Megint lelkileg off voltam.
Ebben legalább jó vagyok!
Most jobb. De megint lesz szar.
Ja...pedig most tényleg ezt jól akarom csinálni.
Akarom,hogy működjön!
Muszáj. Ez más..
"Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol,barátaim a fák s a farkasok." (Only true..)
Kicsit össze-vissza minden.
Amúgy nem,de még is.
Talán helyre rázódni látszanak a dolgok...bár kétlem. Sajnos.
Ismerem magam. Meg a formám.
Szeretném,dehát...
Na mindegy. Meglátjuk.
Most talán van másik hely is...ez marad.
Lesz,ami lesz. De az biztos.
"Ne nézz így rám! Nem azt próbálom kitalálni, ki vagy. Nem érdekel, ki vagy. Csak azt akarom tudni, miért vagy az, aki."
"Néha úgy gondolom, hogy senkinek sincs elég ereje, hogy elviselje az igazság fájdalmát. Néha elcsodálkozom, hogy még én is életben vagyok."
Megint kalap szar minden.
Áh,csak a szokásos.
Unom...utálom...nagyon!!
Elegem van.
Lelkileg újabban folyamatosan szarul vagyok.
Illetve visszatérően.
De ez az én problémám ugye....
És igazából megérdemlem...
Csak más nem...mások nem....
Ellenben Mathias sok örömet okoz,oh!
Minden rosszban vagy mi..
"Akiben van bátorság magába zárni a fájdalmát, jobban felvérteződik ellene, mint aki panaszkodik."
