Hát megint üdv,ismét jelentkezek!
Nos hol is kezdjem...azthiszem onnan mikor hazajöttem...
Várom Namit utánam 5 percel meg is jön,minden tök jó...
De 2 perc után közli hogy ne aggódjak nem fog elvérezni mert magának is bebizonyította,5 centis mély vágás az ütõerénél...(y)
1részt megint 200 a vérnyomásom,másrészt meg meg fogom ölni ha ezt csinálja...az idegeimmel játszik o.O
De mondta hogy alig vérzett...hát ezt nem tudom mennyire hiszem el,de aztán elbeszélgettünk meg minden,a téma persze maradt ez.
Még mindig az anyja miatt akar a halálba menni,és hát mindig a barátai,köztük én is tartjuk vissza.
Még szerencse hogy van annyi esze hogy elõtte gongolkozik kicsit! ._.
De aztán közölte hogy ha még is megtenné nem tünik el nyomtalanul,egy sms-t legalább küld...na igen hát ez jó lesett valamennyire.
De ahogy eszembe jutott hogy mi lenne ha soha többet nem tudnék vele beszélni akkor ismét könny gyûlik a szemembe...
Jó nem szoktam sírni,de õ az egyetlen ember akiért tudok és hát ilyenkor gyengének érzem magam dehát mit csináljak? T_T
Hogy idézzem Namit: "...Nem tudok nekik megállj parancsolni..." (történetébõl idézve)
Na igen...túl sok mást nem tudok mondani...
