Egy barátommal beszélgettünk egy közös barátunkoról.
És...hát jöttek az elveim,meg minden.
Szóval most bemásolom a beszélgetésbõl a darabokat.
Csak úgy kedvem van hozzá,mert mást nem tudok írni...
'Nem.
Nagyfiú már.
Jöjjön rá õ maga.
Nem oldom meg helyette a problémáit.
Barátok vagyunk nem? Annak nevezett. Igen jó barátjának. A barátok kruvára nem ezt érdemlik.
Hát mutassa meg,hogy még a barátom!
Ha nem jön rá,õ baja.
Ha rájön,hát rájön,és elgondolkozik.
Nem fogom pátyolgatni a seggét,ha szarik rám.
Ez az élet...kaptam belõle én is eleget.
Senkinek nem könnyû.
Mutassa hát meg,hogy õ is meg tud állni a saját lábán.'
'Én úgy vagyok vele,hogy mindenki intézze el a saját gondját. Sajnos ez van.
Segíteni lehet,de nem oldhatja meg az ember a másik helyett.
"...elõbb mindenki saját magát mentse meg. Utána segíthetünk mi is." By. Laurell'
'Tudod,én már nem tudom,hogy mi már barátok vagyunk-e...
De én meg úgy vagyok bárkivel,hogy nem fogok csak azért jópofizni vele,mert..
Én bizonyos szabályok szerint élek a magam kis világába. Mint egy falka...vagy mi. Az erõs túléli a gyenge meghal. Képletesen szólva.
De nem,tényleg. Megvannak a magam kis szabályai,elvei. Eszerint élek.
És tekintek másra.
Nézhetsz nyugodtan hülyének,mint más,de ez van.'
Kb ennyi lenne...nos,tudom sokan érdekesnek látnak. Az is vagyok!
"Az igazság nem változik meg attók,hogy igaznak vélsz valamit."
