A mai nap kivételesen nyugodt volt.
Talán az ujjam miatt sem aggódok már úgy...
Már lassan másfél hete letört belõle egy csontdarab,mikor játszottunk tesómmal.
Még mindig kicsit dagadt,kékeslilás az alja,bár már enyhén.
Néha fáj. Nem akarok visszamenni abba a borzadájba...nem is fogok.
Nem fogják megmûteni,nem érdekel. Van elég bajom...
Bár,talán,mint mondtam egyre jobb,jobban hajlik.
Ez történik mostanság velem...
Tegnap voltam lovardában,rég láttam Kittyt.
Örültem neki,megszerettem. Szegény Szárcsa meg köhög.
Kittyt kivittem futószárazni,Szárcsa pihent.
Röviden,tömören ennyit errõl...
Sok embert nem értek.
Furcsa ez nekem,az én elveim szerint.
Távolodok 1-2 barátomtól,ami nem jó...
Kavar van bennem. Nem akarok itt lenni,létezni...
"Wake up, I'm poundin' on the door
I'm not the man I was before"
