"Ha szeretsz egy lovat teljesen mindegy,hogy fajtiszta-e,vagy épp félvér. Teljesen mindegy a neme és a kinézete. Lehet kosfejû,vagy csuka, kicsi vagy nagy. Nem fog érdekelni,mert te úgy szereted ahogy van. A lelkét szereted,s elfogadod minden kisebb-nagyobb bajával együtt,a hisztijeivel és a rossz szokásaival.
Nem fog érdekelni semmi,mert Vele boldog vagy. Mikor kimész hozzá,odahörög neked,érdeklõdik hoztál-e neki csemegét. Érzed a bûrödön a meleg levegõt,amit kifúj az orrán,a puha szõrét,bársonyos sörényét,és csillogó szemébe nézve megérted,mennyire szereted Õt és hogy miért vagy Vele. Szereted,ha rosszat is csinál,és nem tudsz rá haragudni,mert szereted.
Óvod még a széltõl is,nehogy baja essen,mert nem tudod elviselni,hogyha úgy látod Õt,ahogy sosem akartad. Ha megfázik,betegre aggódod magad,hogy jobban legyen,minden nap kimész hozzá,viszel neki finomságot,rengeteg idõt vagy vele.
Teljesen rábízod magad,mikor dolgoztok,tudod,hogy vigyáz rád. Élvezed,ahogy süvít a szél a fülednél,ha vágtattok. Mikor ugrotok úgy érzed szárnyakkal repültök el az akadályok felett. Ha átöleled,mintha a Lelkével õ is átölelne téged.
S ha egyszer elválnak útjaitok,egy világ törik össze benned. Az,akit szeretsz,többé nincs veled. Az életed értelmetlenné válik,nem tudod elképzelni nélküle a léted. Aztán telnek a napok,és bár nem lesz semmivel könnyebb,megszokottá válnak a dolgok. Nem élvezel semmit,amit csinálsz. Csak létezel."
