Azt hiszem,nem lehet leírni mirõl szól ez a film.
Japán hûség. Röviden...
Akárki mondja egy kutyára: ez csak egy kutya.
Nem...rohadtul nem csak egy kutya.
Ha kell a tûzbe megy érted.
A japánok pedig. Nos,minden tiszteletem az övéké,mint mindig.
Rég meg akartam nézni ezt a filmet.
Az elsõ kutyám 2 éve pusztult el,december 10-én.
Keverék szuka kutyus volt,együtt nõttünk fel.
A menhelyrõl hoztuk,reggel az ott dolgozók találták.
Õ és 2 testvére az ajtóba volt dobva,egy dobozban.
Nem volt a legszebb,legjobb,legbarátságosabb. De nekem õ volt A kutya.
Tavaly nyáron került hozzánk a mostani kutyánk.
Az utcán kóborolt,még kölyök volt.
Szeretem,de....nem Csöpi. Soha nem is fogom úgy szeretni.
Gomene...ilyen vagyok.
És van,amit soha nem fogok megbocsájtani magamnak...
~Ez most ilyen blogbejegyzés lett...
"Whatever it takes
Or how my heart breaks
I will be right here waiting for you"
