Hát...nem erõszak a disznótor vagy mi.
Így jártam,várható volt. Segond.
Angolon ma olyat éreztem...
Eleve szarul voltam/vagyok a tanár meg elkezdett nyaggadni.
Nem érdekelt,nem figyeltem,marhára nem akartam az egészet...
Majdnem a füzetemet a padhoz csaptam és leordítottam a tanárt,hogy hagyjon már békén.
Aztán kirohantam volna a terembõl...csak egyedül lehessek.
Annyira mélyrõl jött és annyira erõsen...utálok itt élni.
Boldog már sose leszek,de...nem kértem sokat.
Lenne még egy esélyem,egy utolsó.
De az is elúszik...utálom az embereket...
"Egyszer minden véget ér,
Búcsúzni kell,
De minden percben ott a remény,
Hogy egy új kezdõdjön el,
Ne nézz hátra,bátor légy,
Az úton menj tovább,
Halgass a szívedre,
Vezessen a vágy!" ~Valóban...?
