"Színes ruhák fergetege pörög-forog,
A vidámság, mi összeköt mindenkit egykoron.
Lágy zene ringatja a népet,
A körforgásnak soha sem lesz vége.
Mint egy körhinta, forognak a párok,
De páromnak senkit nem találok.
Én, ki feketébe bújt,
Megvetnek, mindenki szemet huny.
Társam csak egy lehet, való igaz,
Ki sötét, megvetni való alak.
Ahogy csend lesz a teremben, elhalkul a zene,
Úgy lép be egy idegen nemes.
Talpig feketében lépked,
S amerre megy, elsötétül minden.
Kezem gyöngéden fölemeli,
S a tömegbõl kiemel.
A fények elhalnak, lángok kialusznak,
S a zene vészjóslón jajdul fel.
A terem megdermed, mint a jégcsap,
S a hideg téli szél hirtelen lecsap.
Mi lassú táncba kezdünk, lépkedünk,
Senki nem tart velünk.
Mint két fekete holló,
Kik csak a halált ontják,
Úgy kergetõzünk körbe-körbe,
S fekete tollaink egybe olvadnak örökre."
Ihlet: Ady Endre - Lédával a bálban címû verse alapján
Zene: Wolf's Rain - Heaven's not Enough
Megjegyzés:Elég béna,elsõ versem,bocs.~
