Eh,igen...az elõzõ témához: ez gáz.
Eltérve...nos,valószínû bunkó vagyok.
Sõt...de...nekem nem megy.
Míg mások örülnek,boldogok,jól elvannak.
Én addig magamba zuhanva, a sötétségbõl nézem õket.
Vágyakozva? Ugyan,nem.
Nekem nem az kell,ami az övék. Nekem az kell,ami az enyém volt...
A múltba élek,nincs jövõm.
Ellenben,kurvára nem érdekel.
Ezen nyavajog mindenki,hogy ez az én bajom.
Tudom. De nem érdekel...nem akarok ellene mit tenni...
Ilyen vagyok,hagyjon békén mindenki!
Csak...egyedül akarok lenni...örökre...
"Üvölts,
Csak halljam, hogy élsz legalább.
Siess! Gyerünk!
Szökjünk meg! Induljunk már!
Rohanj! Ne félj!
Hátha majd nem látja senki!"
