Csak egy farkas vagyok...akit megtépázott az élet,tiszta seb,csak pár helyen varrasodik.
Bár vannak régiek,még azok is eleven vörösek.
Nem bízom meg bárkiben,csupán 1-2 embernen,de nekik sem hagyom,hogy hozzám érjenek.
A sebeim hiába próbálják bekötözni,csak ugrálok...
Fájnak. Ahogy ugrálok csak jobban fel szakad,de nem baj...
Hiába a kedves idegen,senkit nem engedek közel magamhoz.
Makacs vagyok és támadok.
Csak magamra számíthatok,senki másra.
...nem hiába vagyok farkas...
Egy beszélgetésbõl kiindulva,és némi beszélgetés foszlányokkal tarkítva. Ha már ezzel a hasonlattal példálóztunk.
"Yume miteru? Nani mo mitenai? Kataru mo muda na jibun no kotoba
Kanashimu nante tsukareru dake yo nani mo kanjizu sugoseba ii no"
