Hm...vicces. Ezt már nem tudom minek nevezni.

Sírhatnék,de nem tudok,nem akarok.

Igen,azt hiszem végleg egyedül maradtam. Teljesen. :)

Nos,valahol (sõt) magamnak köszönhetem!

Ügyes vagy Ayame.. :)

Egy részét azonban még sem értem.

Talán így jó. Elfogadom,de azért kicsit fáj...sõt..

A magánytól azt hiszem tényleg tartottam.

És most itt állok,vannak körülöttem egy csomóan. Még is senki.

Csomó ismerõs,haver,mindenki. Barátok? Nem tudom kiben bízzak..

Csak egyedül. Sehol senki.

Vissza gondolok még 1-2 hónappal ezelõttre. Volt életem.

Most meg csak kapkodom a fejem. Totál egyedül.

Nem haragszom. Én örülök,ha ti is. Csak kicsit rossz...

"Holnaptól félsz,a mától mit remélsz?
Ha a tegnapban élsz, másod sincsen, csak a remény
Múltban az okok,jövõben a vágyak
Jelened a tükröd, de gyáva vagy,hogy lássad!"