Én...nem akartam semmit.
Egyszerûen elfáradtam...lelkileg.
Belefáradtam mindenbe..
A nyáron kicsit összekaptam magam lelkileg.
Jobb kedvem volt!
Erre az,akitõl nem vártam fogott,a padlóhoz vágott és belepaszírozta a pofám a földbe...
Jól esett. Minden egyes szó...pont tõle.
Fájt. Semmibe vett. Kihasznált.
Soha a büdös életbe nem engedek közel magamhoz senkit!
Kapja be a világ...nem érdekel. Csak engem hagyjanak...
Elég volt...mindenre...fáradt vagyok...
"A boldogtalanok végsõ öröme a hallgatás; eszébe ne jusson elárulni, bárkinek is, ha fáj valamije, mert a kíváncsiság úgy habzsolja könnyeinket, mint a szarvas vérét a legyek."
