Nesze neked végzõs évek...
Tele van minden szarral a fejem.
Csomó dolgom van,és még a suli is...fuj!
Leterhelõdik az agyam,nem tudok semmire rendesen figyelni.
Elkalandozom...akaratlanul is. Viharok...
Nos,november 30 szalagavató.
Juppi.....fantasztikus.
Én?! És az a ruha? Na neeem....és még is...
Eleinte nem akartam táncolni.
És most még is,anyukám kérésére.
Sok mindent megtett nekem,ezzel legalább kicsit kárpótlom.
Ahj...nos,mint kedden kiderült kb botlábamvan.
No igen,nem is erre lettem teremtve!
A másik kérdés a pár...nincs párom.
Már kb 2 hete vadászom õket,de semmi.
Végre ma...ezen legalább nem kattogok tovább.
Semmi kedvem igazából ehhez az egészhez.
Nem én vagyok...na meg egy másik emberrel?
Utálom az embereket,szívem szerint kerülöm õket.
Utálom,ha valaki belemászik az aurámba.
Erre most kb olyan közel kell kerüljek valakihez,hogy szóval igen...yay!
Nem szeretem,ha hozzám érnek. Nekem...túl közeli!
Egyszerûen tartózkodó vagyok...még azzal is,akit ismerek.
Szép lesz,elõre látom...
"Várt már ránk, vért kívánt-,
de ha bosszút állsz, fényt nem látsz!
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
mert a tegnapi seb ma is fáj még-,
ó, így nem lesz több tánc!"
