Egy fehér farkas

"Csak álltam üres boxa elõtt. Könnybe lábadt szemmel néztem az aranyló szalmát a falak sötétjében. Lassan térdre rogytam,s próbáltam felfogni mi történt. Egy ismerõs illatot hozva a szél,lesodorta az arcomról lepergõ könnycseppem. Csak egy illat. Egy kép. Egy hang. Bársonyos szõre,puha sörénye,selymes orra,csillogó szeme,hegyesen ívelt fülei,izmaitól megfeszülõ teste. Patakokban folyt könnyem,az emlékek kavarogtak a fejemben.
Pár napja boldogan vezetgettem kedves lovacskám,miközben egy-egy harapásnyi füvet letépve követett. Pár hete vezettük a tiszteletkört. Együtt,boldogan. Pár hónapja volt csak,hogy egyedül barangoltuk be a közeli tájat... Pár éve még gondolni sem mertem volna,hogy egy ily' csodás jószág a bizalmába fogad. Ma már némán fújja a szél az erdõ lombjait. Épp csak megzörrennek a levelek. A pálya üres,nem hallatszik lódobogás,se taps. Egy ember sem jár arra. A karám üres,a fû már helyenként kikopott,lelegelték a lovak. Pár levelet,s némi port kap fel csak a szél,mikor átutazik a kis tanyán.
Halkan zörög a kötõfék a kis ajtó sarkára felakasztva. Szívemben melegség lobban,arcomon mint kis tûzgömbök petyegnek az aranysárga tengerbe. A hideg szellõ,hirtelen meleg fuvallatot hoz,s megborzongat mindent. De ahogy jött,el is illan.
Halk patkó dobogás,egy halovány nyerítés,egy csendes szívdobbanás. S csend száll le közénk."