Álmok.
Néha jó álmodozni,de felébredni rosszabb.
Ezért szeretek olvasni. Én is ott vagyok,beleélem magam.
Mikor abba hagyom,rossz érzésem van.
Rossz érzés,mert én itt rohadok ebbe a szar életben.
Szürke,semmit mondó napok.
Mindig is tiszteltem a Japánokat.
A kultúrájuk,az életük,a szokásaik,ételeik. Az animék.
Na ja,csodálatos,minden ahogy van.
Mindig is szeretnék kijutni oda.
Hm,maga lenne a mámor,ha ott is élhetnék.
Akárhogy is,egyszer kijutok. Ha csak pár napra/hétre is.
Elgondolkoztam már sokszor rajta,hogy elõzõ életemben mi voltam.
Jutottam olyasmire,hogy állat. Farkas például...
Azon is gondolkoztam,hogy Japán.
Elég érdekesek bizonyos szempontból,ahogy én is.
Persze ezt jó indulattal mondom,tisztelem õket.
Meg sok dolog eszembe jutott.
Furcsaság még,hogy amit szeretek (valamilyen téma) találok aközött a dolog közt és saját magam közt összefüggést,ahogy kutatok.
Na ja,meg,hogy mennyi minden csak úgy spontán megtörténik.
Esküszöm boszorkány vagyok...
"Túl a harag,s könnyek honán
csak a homály borzalma vár."
