Ismered azt az érzést,mikor elesznek tõled egy olyan fontos személyt,akit mindennél jobban szeretsz? Örökre elveszíted és csak ott tátong egy rohadt nagy üresség benned,és csak ülsz és bámulsz ki a fejedbõl mert nem tudod felfogni.
Aztán felcsillan egy kicsi remény,ami hozzá köt,de bocs,még se. Oké,csak mert én ismerem...jó dolog,yeey! Fasz kivan,utálom az életet...csak szivatni tud,mást se..
"Most merre tovább,
Oly szûk a szobám,
Nehéz így nem gondolni rád."
