Igen,mindig mindenért én vagyok a hibás,én vagyok a hülye...

Én vagyok a baj,miattam van....ÉN!!!

Kurvára elegem van...

Miért minden az én hibám? Mikor segíteni akarok akkor is le vagyok oltva...

És olyantól,akitõl nem vártam....fáj...nagyon...

Talán...tényleg az lenne a legjobb,ha az ismerõseim elhidegülnének tõlem.

Mindenki...akkor legalább egyedül tudnék lenni...

Senkinek nem okoznék problémát. Minden jó lenne....

Jobb...hm,vicces. Látszik,hogy tél jön...

A tél nyugodt. Síri csendes. Még is mindig történik valami...

De nem baj...csak miért pont ide és így?

Csak valaki válaszolna egyszer a kérdéseimre...csak a töredékére...

Fáj...fáradt vagyok...elég...

"Egymagad a lelkeddel élsz igazán.
Tudod, a sors nagy magány."