Most olyan semmilyen hangulatom van. ~
Igazából rájöttem,hogy a fiúk sokat segítenek. (Matias,Basa,Batu - alias lócák~)
De...valahogy így sem a legjobb.
Túl sok dolog nehezedik rám. Túl sok mindenen agyalok és ez lefáraszt.
Mármint a sok probléma...bár talán most viszonylagosan okés az életem.
Nos,maradjunk annyiba hogy ez a 2 hete. Ergo jelenleg.
Szokásosan nem lesz szerintem hosszú szakasz.
Mindegy is,élvezzük ki,eh? ^^
Talán...wakaranai.
Túl sok dolog kavarog abba a mogyorónyi kis agyamba. ~
Utálom magam érte,hogy akik nekem mindig segítenek én sose tudok...
Sose tudom viszonozni,segíteni. Igyekszem ott lenni támasznak,de...
Valljuk be vajmi kevés. Mintha...nem is én lennék vagy nem tudom.
Undorító vagyok én is.. :) De hát az ember már csak ember marad,nem igaz?
"Talán életünk során túl sokat foglalkozunk azzal, hogy hol vagyunk, ahelyett, hogy arra próbálnánk rájönni, hogy kik vagyunk."
