Jéézus. Namindegy.
Baaaromi rég akartam írni,komolyan.
Csak egyszerűen nincs semmire időm.
Önmagamra se,de komolyan!
Reggeltől estig dolgozok meg ez meg az meg amaz....
Pedig jó lett volna írni. Tényleg. Saját magamnak...egyre több dolog marad ki a blogból.
Egyre több dolog marad ki az életemből. Ja.
Gond az van mindig,csak szokásosan.
Ha nem ez,hát az. Ha nem itt,akkor ott.
Unom....miért nem lehet kirohanni a világból?
És mindent,de tényleg mindent magad mögött hagyni?
Bvah...érlelődik. Valami.
Csak tudnék lelépni...nehéz.
Majd egyszer. Heh,addig meg tűrök vagy mi.
Ismerős... :) Szürke ééés hosszú. Unalmas.
Vagy belefáradok vagy nem.
Ha igen mi van? Nyilván semmi.
Megyek tovább. Mert menni kell. Mert muszáj.
Mert farkas...meg mert ösztön.
És mert utálom az életet. Na jó,ezért nem pont.
Talán egyszer jobb lesz,talán nem... :)
Minden esetre a jövőhetet már várom!
Valamit...egyszer...
De tényleg. Annyira jó lesz.
Ismerősöktől,otthontól mindenkitől távol. 5 napig.
Kikapcsolódás,végre! Ah...
Már nem akarok visszajönni belőle pedig még el se kezdődött...
Shit!....miért nem akar soha semmi összejönni? Eh.
Egyéni szocproblem.~
“A tűz nem ismer terveket, embereket vagy bizalmat. Csak egy dolgot ismer. A túlélést.”
