Valami változik. Illetve nos minden. A világ az emberek. Mindenki. Sajnos én is,bár nem akarok. Ellenben most...most ez más. Ez tényleg más. Ez tényleg jó. És furcsa. Iszonyatosan... Várom,hogy beüssön a bazdmeg... Semmi se tart sokáig,ami jó. És ettől félek. Tényleg. Nem akarom...ezt most nem...
"- Te meg vagy zakkanva. - Szerintem is."
Nos talán. Ezt most tényleg akarom... Egy valamit. Ez sok kérés?
Amúgy laza hét. Újabban még a kedvem is egész jó. :'D Bajok vannak. Elgondolkoztam,hogy talán kezdek megbolondulni? Lehet. Manapság már... Na mindegy,jó lenne. :)
"Változik az ember, változnak a lehetőségei."
Valahogy biztos lesz. De akarom? Nem tudom. Lehet,talán. Ki tudja? Lesz,ahogy lesz. Talán akarom. Talán azt hiszem,hogy most. Most jó lesz. Aztán mi van,ha szokásosan nem? Szar ügy. Egyéni szoc problem. Hm. Na ja. Talán lesz,talán nem. De valahogy biztos. ^^ Menni előre tovább mindig bármi áron...
"A szerepem vállalom, Az voltam, aki most is vagyok."
S ím a legszánalmasabb. Nem lesz másképp. Soha. Undorító.
"Nem fog fájni, nem fogod bánni, kívánj bármit, már úgyse számít!"
Nem! Nem...nagyon nem,nem nem kéne. De talán már kicsit késő. Hjaaaaah....miért? Miért üt be mindig a bazdmeg,miért?? Édes istenem,néha tényleg irigylem az átlagos embereket... Gratulálok magamnak. Again.
Nem elég mindig a bajom,még bonyolítom. Jó...ez az elejétől érződött,hogy hm...pedig...áh. Úgy is úgy lesz,ahogy lennie kell,mi? De ez szar...komolyan. Na,nem mintha annyira mélyen meghatna. Csak szar élethelyzet. Mint az összes többi. De ez...pff. Lesz valahogy,mi? Muszáj... Csak hogy...szánalmas vagy.
375. Minden nap újabb télre ébred.
Nem tudom most mihez lenne kedvem. Kirohanni a világból,sírni vagy üvölteni. Nyilván egyiket sem fogom,egyikhez sincs kedvem. De még is. Kicsit üresnek érzem magam,még se. Na mindegy. Csak szeretnék egyedül gondolkozni napokig. Rám férne. Vagy nem. De ezt nem szeretem,azt tudom.
Gondolkoztam rajta,hogy abbahagyom a blogolást. De aztán...áh. Néha jól esik. Szóval lehet majd költözködöm. Ez megmarad,mert szeretem. És mert jó visszaolvasni bizonyos dolgokat. :) Csak a fél életem.. Ahol egyedül lehetek...még nem tudom,meglátjuk.
"Az élet megy tovább. Akkor is,ha a tiédnek vége."
Tegnap...előtt..? Igen,mert ma kedd van. (mint reggel kiderült sajnos...még csak...) Akkor akartam írni,de inkább nem,mert félek szegény laptopom nem élt volna sokáig. Pedig szeretem. Tényleg. Már a laptopot... Am igen gyászos kedvemben voltam. Vagyis...ah. Nem tudom szóval leírni azt a mérhetetlen undort,amit éreztem. Hányinger,undor,szánalom,gyűlölet... Minden iránt. Egyszerűen azt hittem megbolondulok.
Ma meg fél napja tikkel a szemem...hahah,kinek mi jár. :D Ezt megkaptam,mii? Am idegesítő eléggé...majd elmúlik. De végre esett a hó. Sokáig úgy se tart. Na,meg nem ilyenkor kéne. De mindegy. Jó érzés érezni a talpam alatt,ahogy ropog a hó.
Fáradtság. Mindenhogy. Jó nézni,ahogy síri csendben hullik a hó. Szeretem. Már kész vagyok az agyalástól,de valamit muszáj kitalálnom. Ez így nem fog menni. Bár...ha csak rajtam múlna...eh.. Miért nem tud minden egyszerű lenni,hm?
"Vívd meg azokat a csatákat,amiket megnyerhetsz,és fogadd el azokat,amiket nem. Így éled majd túl." És aki folyton lázadt? Túlélés...
Mivel nem leszek az elkövetkezendő 1-2 napban... Boldog születésnapot a blognak. Ismét! :) Jézusom. Sok és még is kevés,pff. Már a tartalom. Bár 5 éves a blog is. Atya ég. (1.-én~) Tényleg a fél életem itt van leírva,haha.. :D
Ah. Hányinger. Az élettől,csak úgy ,mert fuj. Szokásosan nagyjából. De áááh. Kezdem unni,hogy én vagyok a közfasz. Mert hát persze én jó vagyok mindenre. Hogy is ne! Fog ez még másnak is szarul esni.. :) (Shit,nem mentem ma futni...dorgálás!)
"Néha az ember csak úgy tudta meg, milyen messzire került, ha visszament oda, ahol korábban volt."
Nos hát igen. Addig úgy sem írok,így boldog karácsonyt meg minden. Úgy se lesz az,haha. :D Szánalmas mindenki. Unalmas. Undorodom. Talán ez nem változik. Jobb is. Nem is akarom. Ünnepek...formalitás. Semmi értelme.
Fáradt vagyok éééés beleunt. Csak a szokásos. Mindegy. Ilyenkor sem alakul úgy semmi,ahogy kellene. Sose alakul úgy semmi,ahogy kellene. Megszokhattam volna. Hm. Mindegy. Lesz valahogy. Mert muszáj. Másért se... Talán egyszer lesz máshogy. Talán nem. Fuj.
"Valami életben maradt. Ám nem vagyok biztos abban, hogy én vagyok az."
Na igen,nem igen illik össze a kettő,de a tény az tény... Közelednek az ünnepek. Ugyan akkor trágya idő van...illetve csak enyhe... :) Nyeh. Na mindegy.
Tulajdonképp ah. Nem tudom. Végre most nem dolgozok legalább. Legalább is a héten. Báár ma mennem kellett. Nem lényeg. Ahj. Hajaj. :) Minden,mint mindig. ~ Annyira tudtam ezt is. xD Szeretem mikor magamnak mondom meg,hogy én megmondtam előre! Bibibíí. Dejó nekem. Én okos! Magamnak is mindig olyan okos vagyok. :) Csak nem fogadom meg soha. Ejnye! Ez még makacsság? Eléggé,eh? :D ^^
"Arról szól, hogy amíg kívül vagyunk egy szituáción, addig szabadok vagyunk, de nem tudunk mit kezdeni a szabadságunkkal, mert mindegyik választási lehetőség egyformán ijesztőnek tűnik. Miután azonban belekerülünk az adott helyzetbe, megint csak képtelenek vagyunk választani, mert addigra elvesztettük a szabadságunkat."
