És ta-da lassan vége ennek az évnek is.
Sokkal nem volt másabb mint a többi.
Na jó,nyilván megvoltak a maga sajátosságai,eh.
Hogy ez jó vagy rossz? Attól függ.
Én úgy vélem a léleknek tapasztalnia kell. Aztán ki tudja.
Ennek is vége lesz egyszer. Vagy nem,haha.
Igazából semmi.
Nem tudok mit írni,de írni akartam már.
Most vigasztal kicsit az olvasás. :)
Vagy csak még jobban lehúz,ki tudja. Fene se.
Végre meglesz a triológia,meg hjaj a többi.
Komolyan mondom,túl sok a könyv és kevés az idő!
Ah...egyedül akarok lenni.. ~
"Sosem tudhatod, mikor köszön vissza a múltad egy darabja."
Csak a szokásos. Talán.
Föl-föl jön időnként.
Elég...mindenből és mindenkiből.
Faszomat bele.
Egyiknek ez,másiknak az a nyűge.
Nekem is van,még is leszarja mindenki nagy ívben. Haha.
És akkor? Semmi...nagy cucc...
Megy tovább minden. Hm...ja.
Utálok mindent és mindenkit életérzés. ~
Shit...vége lehetne....vagy még csak most kezdődött?
"Mély a kétségbeesés kútja. Egy szakadék, amely elnyeli az álmokat. Egy fal, amely a világ végét jelöli. Mögötte várom a halált. Mert mindaz, amit tettünk, végül ide vezetett."
Utóbbi napokban olyan télérzésem volt.
Ami amúgy kellemes érzéssel töltött el.
Bár még is...tél,brr. Olyankor a léleknek is tél van. ~
Igaz szeretem,tehát,egy szót sem szólnék rá.
De újbban megint annyira fáradt vagyok...ah.
Nem újdonság ja. De néha beleunok.
Újra és újra. Megesik. Hm.
Talán lesz másképp. Egyszer.
Vagynem,hahaha. :D
Vagynem..
Utálok mindent. ^^
"Könnyű a lelkem, könnyed lepke,
Vérvörös fák közt vérrel fedve,
A múltam erdeje ernyedt kedve,
Élő emlékként eltemetve."
"Én az elhallgatást hallgatom. Neked pedig - mondta sejtelmes mosollyal - ... elég sok mondanivalód van. Bár még nem jöttem rá, miről is van szó."
Pff....
Megint elment 1 hónap.
Telnek a napok...jelenleg olyan szinten vagyok megint beleunva mindenbe....
Ahj...utálom.
Főleg most...visszaszokni megint. Pár napig nyugi volt.
Na,de talán egyszer lesz jobb is. Haha,vagy nem.
Inkább vagy nem...
Úgy se lesz soha semmi más. :)
Én is ugyan az maradok. Hm.
Talán egy másik életben.
De azért kíváncsi vagyok mit csináltam.
Gond baj után és fordítva.
Amint az egyik nincs,a másik van. Hjaj.
"Nem egészen így mondanám – felelte; hangja monoton volt, közömbös, mintha valaki másról beszélne. – Nem igazán tudom, mit érdemlek. De azt tudom, hogy nem igazán tudok élni."
A baj csőstül jön,szokták mondani. Igen. :'D
Mily' találó kifejezés. Ja.
Agyfasz. Mindent utálok hangulat. Nagyon.
Hogy mindig van valami....rohadtul unom már.
És csak jön és jön. Elegem van!
Elmegyek valami helyre,azt se tudjam hol vagyok.....ott jó.
Ott nincs gond. Nincs senki.
Emberek. Fúj.
Eleve hányingerem van,hogy emberek vesznek körül.
Na,de ha még a faszságaikkal is jönnek....
Bvááááh. És még melózzak is. Lehet hétvégén is. Juhú.
Élmény lesz az egész. Emberek közt.
Mellékes. Mindegy...
Ilyenkor érzem igazán,hogy nem vagyok közéjük való... :)
Ami jó. De hát ez van.
Ezt kell szeretni. A faszt... túlélni...
"Lehetsz a lehető legmélyebben, fordulhat ki az életed tövestül a sarkából, a világ meg se moccan, marad rezzenetlenül az, ami volt. És persze forog tovább. Gond nélkül."
És még nincs is hideg!
Csak reggel.
Jön az ősz végre. :3
Azt hiszem pár napja tényleg vége a nyárnak. Helyes! :)
Alig várom,hogy zörögjenek a levelek. ^^
Am megvagyok meg minden.
Talán még a végén változik is valami. :)
Bár áh...szokásos lesz úgy is... ^^
"Már rég megtanultam, hogy az élettel kéz a kézben jár a remény, a halál esetében pedig nincs semmi."
Végre! Érződik egyre jobban. :)
Imádom! :3 Ah...annyira jó.
Egyszerűen megőrülök ilyenkor. Csak mennék-mennék.
Kéne futni....de meló mellett,áh. :/ Pedig jót tenne.
Kicsit rendeződnének a dolgok a fejemben. Talán. :D
Most olyan jó. De úgy se lesz az 1-2 napon belül. ^^
Bár megmaradna ez az érzés....ősz. <3
Bvaaaaah.
"Az ember érzi
semmi nem a régi
körülötte jövők ragyognak
de sehogy sem érti
miért nem érdemelt jobbat"
Megintnemírtam.
Elmúlt. Mármint sok idő. Is.
Végre valami összeáll,addigra valami szétesik.
Jó így? Talán. Talán nem.
Van,ami előbb-utóbb eljön.
Ez előbb,az utóbb.
A sors nagy játékos. Ja.
Szar dolog. :) Az idő gyógyít,mondják. Nem.
Varrasodik a seb,de nem gyógyul be. Bár kinek mi.
Ki hogy hívja.
Na jó,elég volt az önsajnálatból.
Megtörtént. Fáj. Ez van. Muszáj volt.
Shit...
"Ha nem tudod megmenteni a saját életedet, akkor érdemes egyáltalán a megmentésre?"
Jéézus. Namindegy.
Baaaromi rég akartam írni,komolyan.
Csak egyszerűen nincs semmire időm.
Önmagamra se,de komolyan!
Reggeltől estig dolgozok meg ez meg az meg amaz....
Pedig jó lett volna írni. Tényleg. Saját magamnak...egyre több dolog marad ki a blogból.
Egyre több dolog marad ki az életemből. Ja.
Gond az van mindig,csak szokásosan.
Ha nem ez,hát az. Ha nem itt,akkor ott.
Unom....miért nem lehet kirohanni a világból?
És mindent,de tényleg mindent magad mögött hagyni?
Bvah...érlelődik. Valami.
Csak tudnék lelépni...nehéz.
Majd egyszer. Heh,addig meg tűrök vagy mi.
Ismerős... :) Szürke ééés hosszú. Unalmas.
Vagy belefáradok vagy nem.
Ha igen mi van? Nyilván semmi.
Megyek tovább. Mert menni kell. Mert muszáj.
Mert farkas...meg mert ösztön.
És mert utálom az életet. Na jó,ezért nem pont.
Talán egyszer jobb lesz,talán nem... :)
Minden esetre a jövőhetet már várom!
Valamit...egyszer...
De tényleg. Annyira jó lesz.
Ismerősöktől,otthontól mindenkitől távol. 5 napig.
Kikapcsolódás,végre! Ah...
Már nem akarok visszajönni belőle pedig még el se kezdődött...
Shit!....miért nem akar soha semmi összejönni? Eh.
Egyéni szocproblem.~
“A tűz nem ismer terveket, embereket vagy bizalmat. Csak egy dolgot ismer. A túlélést.”
