Egy fehér farkas

Nee,ne,ne!

Nem...nem jó!

Ez..ez nekem sok...nagyon...

Én lelkileg nem állok ezen a szinten,sok lesz nekem ez a hétvége...

Csak...legszívesebben elrohannék innen! Miért nem engednek?!

Épp,hogy most van egy kis lelki támogatásom,erre...

Én ezt nem akarom...nem akarom ezt a nyarat...

Fiammal akarom tölteni... :(

Sok ez nekem,be fogok csavarodni.

Megint csak a gondok jönnek...

Össze fogok omlani...

Olyan jó volt délelõtt Matiassal... :(

"Van az úgy,
nem hat már a szó.
S valahol messzebb volna jó,
gyógyít a távolság."

Héééé,állj!

Elszaladt velem a ló....mármint...

Pörögnek körülöttem a dolgok.

Egyik a másik után.

Egyik nap ez,másik nap az....eh?!

Viszont,úgy néz ki jó irányba sodródom.

Bár lenne is úgy...

"Van az úgy,
nem hat már a szó.
S valahol messzebb volna jó,
gyógyít a távolság."

...fáj...

"Elegem van az életbõl, nem akarok élni,
Nem akarok szenvedni, se többet félni.
Nem akarok érezni már se jót, se rosszat,
Nem akartam rövid életet, se hosszat.
El akarok menni innen, el jó messzire,
Emberek nélkül akarok lenni, nem gondolva semmire.
Felejteni akarok, nyugalomban, csöndben,
Erdõben sétálni a sötétben és ködben.
Nem akarok vitát, sem szidást hallani,
Nem fogok többet senkit se zavarni.
Nem akarok bánatot, nem akarok érzést,
A szívem nem bír már el több vérzést.
Vérezni lehet, míg az embernek van vére,
De nekem már nincs, eldobom végre.
Utálom a világot, zord környezet,
Sötét, borús, borzalmas övezet.
Nem találok örömöt itt, se boldogságot,
Csak megvetést, bánatot, hazugságot.
Vidám szeretnék lenni, mégsem tudok,
Ezért feladom, és a Halál felé futok.
Gyenge vagyok és gyáva, nem tagadom,
De nem látok semmi okot, amiért itt kéne maradnom.
Nem tudom mit érez más, csak azt amit én,
Nem lehetek többé boldog, ez már tény.
Melankólikus mondanivalóm csak egy szó: Halál,
Egy lány, aki nem keresi a boldogságot, mert sosem talál."

Van,mikor eljön az a pont,hogy érzed,nem ide tartozol.

Mikor látod,hogy mindenki békésen él körülötted.

Mikor mindenki csinálja a kis dolgát.

Mikor...átveszik a helyed...

És teljesen fölösleges leszel.

...érzed...tudod...

Csak állsz. Nem érzel semmit.

Se düh,se harag,se fájdalom,se szomorúság.

Csak állsz és ürességgel nézel végig mindenkin.

Mintha ott se lennél,csak szellemként mászkálnál fel,s alá.

Üresen,üveges tekintettel...

Akkor érzed igazán,hogy nem ide tartozol...nagyon nem...

Ah...wakatta...

"Miért van,ha nincs? Mért nincs,ha van?"

Lehet,hogy hülye vagyok, képtelenségeken gondolkozom, álmodozom vagy akár badarságokat beszélek...

...de ez vagyok én.

Ettõl leszek egyén. Ezekbõl épül fel a lelkem.

Rohadtul de nem érdekel ki mit mond rá...

Nevezz õrültnek. Igen,talán az vagyok!

De meg ne merj nyikkanni,amíg nem mentél keresztül azon amin én...

Nem hasonlón! Nem olyanon,amirõl azt hiszed olyan/hasonló.

Ugyan azon...ugyan azok az érzések,történések,állapotok.

Addig kopj le...ha annyira nagy a szád csináld utánam...

"...You can rot alone..."

Nem nehéz. Vagy még is?

Csak talán furán jön ki...

Nem érdekel,csak...csak könnyebb lenne minden.

Elegem van abból,ami itt megy.

Be lehet kapni,nem érdekel már...

Miért szívózik velem az élet...?

Õrlõdés,õrlõdés,õrlõdés....

Nem unom? Talán. Nem.

Csak...lenne minden máshogy.

Csak a múltamat akarom.

Önzõ vagyok? Lehet.

Nem boldog akarok lenni.

Csak õt annak látni...csak vele lenni...

Csak egyszer...egyszer újra együtt repülni... :(

"....Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltûnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak..." M♥ :'(

A tavasz általában jó keddvel tölt el mindenkit.

Engem is. Mehetnékem van,érzem a jó idõt és kijön belõlem az aktívság.

Illetve a bónusz,mivel így is elég aktív vagyok.

A mai nap...viszont még sem volt örömteli.

Eszembe jutottak dolgok,sõt történnek furcsaságok.

Minden a múltamhoz vezet,oda lyukadok ki.

Üldöz a múltam.

Nem,nem akarom elfelejteni,sõt minél jobban megõrizni!

De...egyszerûen minden utam oda vezet vissza...hm...

Miért vagy mindenhol ott?

Paranoiás vagyok?!

Nem...de már,komolyan.

Rohadt égimeszelõ,jó velem szórakozni,mi?...

És még te pattogsz nekem... ~

Na meg õszintén...miért mindig az kell,ami nekem?

Kopj le rólam,legyen életed.

Nem akarom!!!

Elég volt!

Hagyjatok békén!!

Csak egyedül akarok lenni!!!

Nem...akarok itt lenni!!!

HAGYJATOK!

Urusai...

Daijobu. ~

Vagy nem... ah.

Vége az animének. Utálom ezt az érzést.

Üresség,és...nem is tudom,de rossz érzés. Hm... ^^'

Pedih láttam már,s még is.

Csak egyedül akarok lenni...távol mindenkitõl...mindentõl....jibunde...

"Meghalok inkább, de legalább
Az maradok, aki mindig is voltam,
Nem törnek meg se élve se holtan!"