Egy fehér farkas

Ja...néha tök egyedül érzem magam.

Nem,mindig egyedül vagyunk egy bizonyos szinten.

Ahogy van egy idézet is, az ember egyedl születik és egyedül hal meg.

Igaz,talán nagyon is.

Hm...szarul esik,ha elhanyagolják az embert,ja.

Igazából nem is baj,csak valahol rosszul esik.

Nem akarom nyaggatni a bajaimmal,megvan a sajátja.

Csak...nem tudok neki segíteni és ez idegesít.

Na meg elig beszélünk. Nem akarom zavarni,meg amúgy is...

Éreztem,hogy ez lesz...hm,sokszor túl jók a megérzéseim,yap..

Nem tudom,nem akarom,elegem van!

Én már....unom....beleuntam...

Nem akarok itt élni...nem akarok talán sehol...de itt végképp.

"A beletörõdés ölni tud. Aki nem hajlandó beletörõdni, elnyeri a jogot, hogy emberként élhessen ebben a világban. Mindhalálig kitart."
     Ember? Az mit jelent? Féreg egy teremtmény...utálok ember lenni.

Halál. Mily' szép szó.

Ah...annyira beleuntam mindenbe.

Abba,hogy itt élek,abba,ami történik velem,abba,hogy élek!

Kit érdekel? Yap,senkit,tény. :)

Tulajdonképp,sokszor elgondolkoztam minek is írok blogot?

Mindig is szerettem titokzatos maradni,senki ne tudjon rólam sokat.

Hát...nem tudom. Abba nem õrülök bele,ha nem mondom el valakinek,szóóóval.

  ~Miért hittem,hogy sikerülhet?

Hm...mindenki odáig van vele,hogy ha magyar,akkor szeresse az országot.

Hagyjuk már...sose szerettem!

Nem szeretek itt élni és nem szeretem az országot.

Igen,lehet szidni,oltani...

Én Japánba vágyom!! :/ Lehet ott sem tökéletesek a dolgok,de én õket tisztelem!

Japánul akarok tanulni,beszélni,ott akarok élni!

Ah...talán ez is csak egy elõm,mint a többi...

'...csak meghalni volna jó.' Madách. ~ És tényleg!

Van,aki azt mondja,jobb,ha kisírja az ember a bánatát.

Szerintem tök mindegy,ha sírsz,ha nem,ha felõröl az a valami.

Engem nem a fájdalom õröl fel...nem.

A fájdalom,az üresség és az az érzés,hogy...."élek."

Nem csinálok semmit,csak élek. Nincs célom,csak tengõdök.

De még is,nem vagyok átlagos...

Szar helyzet. ~

"Csak az ember annyira kegyetlen, hogy élvezettel nézze végig a saját fajtársainak halálát."

És tudjátok mi a durva? Hogy én képes vagyok rá...Míg a legtöbb ember nem,vagy segít. Én élvezem.

    ~Nem szeretem az embereket.

Talán csak azért,mert vége az animének,de én hiszek benne.

Hogy egyszer kinyílik a Paradicsom és talán pont a farkasok nyitják ki.

Ha nem is,de egy új világ elõbb-utóbb eljön.

Hogy jó vagy rossz,azt az emberek fogják megformálni.

Badarság mi? Talán.

Megmondani sem tudom hányszor éreztem már,hogy más vagyok.

Talán pont ezért is lógok ki mindig mindenhonnan.

Van bennem valami. Yap,lehet csak most érzem így.

De nem...sokszor,szinte mindig.

Néha...nem,mindig. Mindig is arra vágytam,hogy bár nem itt élnék.

Valahol máshol. Egy szebb,jobb helyen? Talán,de mégsem.

Csak lenni akarok valaki...Vagy inkább csak egyedül,csöndességben élni?

Lehet,mindig is bajom lesz az álmodozás.

Sõt,biztos is. De már csak az maradt...

Egy könyvben élni,egy animében,egy filmben...

Csak valahol máshol.

 "Where will you go?
Now you've no home?
Let the rain wash away your last days."

Utálom az embereket.

Tudom,hogy én is az vagyok,még is próbálok más lenni.

Sajnos,csak felületesen tudom elrejteni magam...

Utálom az ember szabályait,az életét,a felfogását,a társadalmat,mindent!

Én csak a saját törvényeimmel akarok élni,szabadon....

Szabadság,eh?

Az ember sose lehet szabad.

Teljesen nem,csak az állat.

Az embert mindig is kötni fogja a benne lévõ rossz.

Az emlékek,az emberi mivolt.

Sajnos,engem is köt...

Mindennél jobban utálom ezt.

Bár élnék könyvekben,animékben....farkasként!

Lehet gyerekes vagyok,de sok mindenben hiszek,amikben mások nem.

De,hogy idézzek: "A tündérmeséknek mindig van valami igazság alapjuk."

Talán nekem ennyi pont elég..

"Nincs semmi természetellenes a halálban. Jobb,mint cél cél nélkül élni." Kiba

Lószar sincs mostanában.

Semmihez semmi kedvem...végképp a lovahoz kimenni.

Bár haladnának a dolgok.. ~

Ugye én szeretek olvasni,meg ilyenek,és egy ideje már írok egy..."történetet."

Nem igazán tudom hogy foglalmazzak.

És egy kisebb ideje elkezdtem egy másodikat is.

De most kapásból van 3 olyan jó ötletem,amibe megint bele lehetne kezdeni.

Szóval ja.... szar ügy. :I

Illetve csak kettõ,mert az egyiket most felejtettem el....shimatta!

"Én nem leszek szolga, nem leszek báb.
Meghalok inkább, de legalább
Az maradok, aki mindig is voltam.
Nem törnek meg se élve, se holtan!"

Talán a világ vége nincs is olyan messze,mint gondolnánk.

Na ja,ki hogy veszi. Ki mit tekint annak.

Azt hiszem,mindenkinek érdemes megnéznie a Wolf's Rain címû animét.

Azt hiszem,nem kis igazság van benne.

És egyre jobban haladunk,efelé a romlott világ felé.

Én hiszek benne. Az emberiség egyre jobban romlik.

Valljuk be. Aki ismeri az animét,tudja mirõl beszélek.

Hm...akárhányszor meghallom az openinget...libabõrös leszek.

"Nincs olyan hely, hogy Paradicsom, a világ vége után nincs semmi, nem számít milyen messze mész a végtelen út sosem ér véget."  Kiba

Van,hogy hiányzik egy barát. Ja.

Persze,az elején gondoltam,hogy ez lesz,de rosszul esik.

A lényeg,hogy boldog,akkor én is örülök. ^^

"...a fakó lomb,s hideg barázdákat gyürûz,aranylándzsával a haldokló vízbe tûz."

A 2013-as év az én évem. :)

A változásé! Az új utaké.

És most akkora bennem a lelkesedés.

Tudom,hogy sikerül és menni fog!

Mert bízom benne,és megtalálom a kiutat! 

Minden rendbe jön! M♥

"Akkor fejlõdünk sokat, amikor nehéz idõk járnak ránk."

Nekem ebbõl sok is jutott,de megvan az eredménye. Megcsinálom!

Igazából...azt hiszem sok mindent magamnak sem vallok be.

Furcsa,de ja,igaz.

Mostanság találtam néhány olyan lányt,akik valamelyest hasonlítanak hozzám.

Na ja,mindenkinek más baja van,szóval relatív.

Mindenkinek saját magával kell megküzdenie.

Nem kérek olyan sokat,csak ez jöjjön össze! M!♥

"Voltam már jobb idõben voltam már jobb helyen
Teszem a dolgom és neked is ugyanúgy tenned kell, hogy jobb legyen!"

Álmok.

Néha jó álmodozni,de felébredni rosszabb.

Ezért szeretek olvasni. Én is ott vagyok,beleélem magam.

Mikor abba hagyom,rossz érzésem van.

Rossz érzés,mert én itt rohadok ebbe a szar életben.

Szürke,semmit mondó napok.

Mindig is tiszteltem a Japánokat.

A kultúrájuk,az életük,a szokásaik,ételeik. Az animék.

Na ja,csodálatos,minden ahogy van.

Mindig is szeretnék kijutni oda.

Hm,maga lenne a mámor,ha ott is élhetnék.

Akárhogy is,egyszer kijutok. Ha csak pár napra/hétre is.

Elgondolkoztam már sokszor rajta,hogy elõzõ életemben mi voltam.

Jutottam olyasmire,hogy állat. Farkas például...

Azon is gondolkoztam,hogy Japán.

Elég érdekesek bizonyos szempontból,ahogy én is.

Persze ezt jó indulattal mondom,tisztelem õket.

Meg sok dolog eszembe jutott.

Furcsaság még,hogy amit szeretek (valamilyen téma) találok aközött a dolog közt és saját magam közt összefüggést,ahogy kutatok.

Na ja,meg,hogy mennyi minden csak úgy spontán megtörténik.

Esküszöm boszorkány vagyok...