Egy fehér farkas

Hát...nem erõszak a disznótor vagy mi.

Így jártam,várható volt. Segond.

Angolon ma olyat éreztem...

Eleve szarul voltam/vagyok a tanár meg elkezdett nyaggadni.

Nem érdekelt,nem figyeltem,marhára nem akartam az egészet...

Majdnem a füzetemet a padhoz csaptam és leordítottam a tanárt,hogy hagyjon már békén.

Aztán kirohantam volna a terembõl...csak egyedül lehessek.

Annyira mélyrõl jött és annyira erõsen...utálok itt élni.

Boldog már sose leszek,de...nem kértem sokat.

Lenne még egy esélyem,egy utolsó.

De az is elúszik...utálom az embereket...

"Egyszer minden véget ér,
Búcsúzni kell,
De minden percben ott a remény,
Hogy egy új kezdõdjön el,
Ne nézz hátra,bátor légy,
Az úton menj tovább,
Halgass a szívedre,
Vezessen a vágy!"        ~Valóban...?

Néha még magamon is meglepõdök,hogy valamibe tudok hinni.

Nem,ha hinni nem is csak...reménykedni? Akár.

Úgy is tudom,hogy felesleges és nem jön össze.

De akkor miért csinálom? Ja...

Barom állat vagyok... ^^

Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

Néha nevetek magamon...mást már nem tudok csinálni.

Röhelyes,amit csinálok. Vagy amit átélek...

Már én sem tudom. Csak hogy sose leszek jobb.

Ah....bakaaa! ~

"Igazán nem szép,s nem használ pirosítót."

Nos,így több mint 2 év után új 'dizájn' lett.

Szerintem nem olyan szar...

Ha tetsztik,akkor meg oké!

Elegem van...

Tököm ki van mindennel,csak hagynának békén!

Csak egyedül akarok lenni...

Össze vagyok zavarodva.

     ~Még egy ilyen hülyét,mint én..

"A szivárvány hazugság,az egészet kitalálták."

Tegnap megint rájöttem,két milyen fantasztikus baráttal áldott meg a sors.

Akik mindig ott vannak,segítenek,támogatnak.

Hálás vagyok nekik és próbálok viszont segíteni!

De...akkor miért érzem magam sokszor olyan egyedül? Magánosnak...

Tegnap Nami kérdése szembe állított a dolgokkal,mint sokszor máskor is.

Én...én nem tudom a választ. Talán igen,de mások nem és..nem tudom.

Bár,a választás nincs elõttem. Néha az jut eszembe örülnék neki. Máskor nem...

Anikó meg bíztatott...de hát mire fel?

Amilyen szerencsétlen vagyok. Áh,mindegy is.

Talán jobb,így.

"Behunyta a szemét, és elmerült a meleg sötétben, amely elválasztja az alvást az ébrenléttõl, ahol a valóság meghajlik, és lobog a gondolatok szelében, ahol az alkotókészség mindenféle korláttól mentesen virágozhat, ahol minden lehetséges."

Úgy se jön össze,mi a lószarért csinálom?

Azt hiszem ez már a legelején eldõlt.

Yap...bár mindent ilyen könnyû lenne lezárni.'

Az emberekben túl sok minden nyitott.

Sok gondolat,ügy...

Meg ne kérdezzétek miért írtam le,csak...jött. ~

"A sorsom: menni,menni,menni."

Nos...azt hiszem Murphy törvénye,de ha valaki elõtt jó színben akarsz feltûnni,úgy is elbaszod...

Én meg eskü megbolondultam.

Áh....már azt sem tudom mi van.

Egész nap itthon akarok ülni,meg sétálgatni. ~

A saját kis világomba... 

"Takaku takaku   kono te o nobashite
Kitto   kitto   tte
Mou ichido negau kara"

Rég írtam,mi?

Yap,nincs igazából semmi furcsa.

Rengeteget gondolkozom,mostanában fõleg...

Lehet nem kéne,sõt biztos,de valamiért...."muszáj".

Mondjuk úgy,hogy nekem már csak a saját kis gondolataim maradtak.

Egyébként is,most végeztem egy animével,amit nagyon megszerettem,szóval.

Mikor az ember végignéz egy animét,mintha egy kis darabka kihalna belõle. ~

Szóval ja,emiatt is sok dolog cikáz az agyamban.

Utálok élni,utálom az embereket,utálok itt élni,utálok ember lenni...

"Tooku ni kikoeta kane no ne ga sukoshi samishikute."

2013-as év elsõ versenye.

Azaz házi verseny. Illetve nyílt edzés.

Közeli lovardában,szóval átsétálunk.

Szárcsa,Kitty.Tökössel érdekesebb lesz,mivel játékos a gyerek...

Ha nem esek le róla,és nem áll be az ugrás elõtt,akkor pöpecek vagyunk!

Tessék szurkolni. ~

"Tárd ki a szárnyad,repülj el rabmadár!"

Ez komoly?? Tényleg komoly?

Áááh,baszki,mikor egy kicsit felengednék,akkor is csak a rossz jön.

Rühellem,egyszerûen gyûlölöm az embereket!

Undorító férgek,mind!!

Miért kell mindig mindenbe belekavarni? Azt a rohadt eget....

Nehogy legyen egy nyugodt hetem,vagy napom,áááh,minek azt?

És még csodálkozik valaki,hogy kész vagyok?

Konkrétan: Anyád!

"You can rot alone." ~

Nos,egy ideje nem írtam,állóvízbe kavirnyálok.

Lol,ezt megaszondtam'.

Ma Grétit Szárcsán lefutószáraztam,ülésjavításozás volt.

Kitty tele volt,csoda! :) Babám érzi,hogy jön a tavasz.

Nos,más igazán nem volt.

Ma amúgy esett a hó,mikor mentünk ki a lovardába.

Imádom a havat! ^^

Olyan jó volt látni a nagy fehérséget,a hóesés,az az érzés!

Olyan energia teng bennem ilyenkor,csak mennék és mennék!

Legszívesebben ugrálnék,és futnék,amíg birom.

Farkasvér van bennem esküszöm.. :)

Tulajdonképp..tök egyedül vagyok.

Ja,megint ez a duma,nem is darálom tovább.

Nem tudom,elgondolkoztam,hogy...mi lenne,ha lenne valakim...

Ja,16 éves vagyok és még nem volt barátom,ami nem hat meg.

Néha viszont elgondolkozok,hogy jó lenne,ha itt lenne mellettem valaki.

Aztán lol,mégse. :'D Egy sráccal is csak a baj van.

És valójában sokkal jobban el vagyok egyedül. És tényleg!