Egy fehér farkas

Talán most, talán most, talán most!! <3

Végre egyszer valami sikerül! ^^

Csak legyen is tartós. Én mindent megteszek érte! ^^

Kicsi M! :) ♥

"Most minden, mint ott,
egészen, miként akkor,
és mégis másképp." M&M! <3

11,ami látszik....a többi már nem.

De ki tudja,még mennyi követi..

Van az ember életében egy pont,amikor azt hiszi nem megy tovább.

Nem érdekli semmi,eléggé lent van a béka segge alatt.

Aztán nem,az élet oda basz egy olyat,amit csak nézel elkerekedett szemmel,hogy ez mi volt?

És igen,van lejjebb és szét tud hullani minden,még jobban.

Persze,van elég gondom,meg ilyenek,de nem,csak még hogy...!

Ez övön aluli volt,nagyon durván...

Kösz...

"A lehetõségek száma végtelen, a megoldásoké viszont zéró."

Be fogok csavarodni,be fogok csavarodni,most fogok becsavarodni.

Ha ez így megy,akkor én megint full offos leszek.

Nem érdekel,mindenki hagyjon békén!

Mindenki csak mondja a magáét,hazudik mind...

Rohadtul nem érdekelnek a kifogások.

Beleuntam az egészbe,mindenért én vagyok a hibás!

Mindenért nekem kell szenvednem...

Hogy döglenék meg végre....

"Nekem a pokol is jobb annál, mint ami itt van a földön." ~Milyenigaz.

Leszarom.

Amúgy nem,de tök mindegy... :)

Neeem érdekel,belefáradtam,le lehet rólam kopni.

   ~Én és a barom álmaim.

"Az emlékek csendben fájnak.
Mint amikor sebektõl vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül úgy hordod a múltat,
Bármi volt nem tagadtad."  ~

"Színes ruhák fergetege pörög-forog,
A vidámság, mi összeköt mindenkit egykoron.
Lágy zene ringatja a népet,
A körforgásnak soha sem lesz vége.

Mint egy körhinta, forognak a párok,
De páromnak senkit nem találok.
Én, ki feketébe bújt,
Megvetnek, mindenki szemet huny.

Társam csak egy lehet, való igaz,
Ki sötét, megvetni való alak.

Ahogy csend lesz a teremben, elhalkul a zene,
Úgy lép be egy idegen nemes.
Talpig feketében lépked,
S amerre megy, elsötétül minden.

Kezem gyöngéden fölemeli,
S a tömegbõl kiemel.
A fények elhalnak, lángok kialusznak,
S a zene vészjóslón jajdul fel.

A terem megdermed, mint a jégcsap,
S a hideg téli szél hirtelen lecsap.
Mi lassú táncba kezdünk, lépkedünk,
Senki nem tart velünk.

Mint két fekete holló,
Kik csak a halált ontják,
Úgy kergetõzünk körbe-körbe,
S fekete tollaink egybe olvadnak örökre."

Ihlet: Ady Endre - Lédával a bálban címû verse alapján
Zene: Wolf's Rain - Heaven's not Enough
Megjegyzés:Elég béna,elsõ versem,bocs.~

~Most legszívesebben,sírnék,hisztiznék,üvöltenék....miért van minden így,miért történt minden így,miért vagyok itt,miért csinálom,miért nem halok már meg....én csak Vele akarok lenni,nem kértem sokat...

Csak el akarok futni innen,messzire és ott üvölteni,sírni...

Ha az élet ad egy pofont,akkor állj fel.

Ezt szokták mondani,mi?

Nem,ha a sors ad egy pofont,akkor nem enged felállni,hanem még a földbe is tapos...

Csak hogy irónikus legyen a dolog,véletlenül sem enged feltápászkodni,sõt eltöri a bordád.

"Csak az ember annyira kegyetlen, hogy élvezettel nézze végig a saját fajtársainak halálát."

Ismered azt az érzést,mikor elesznek tõled egy olyan fontos személyt,akit mindennél jobban szeretsz? Örökre elveszíted és csak ott tátong egy rohadt nagy üresség benned,és csak ülsz és bámulsz ki a fejedbõl mert nem tudod felfogni.
Aztán felcsillan egy kicsi remény,ami hozzá köt,de bocs,még se. Oké,csak mert én ismerem...jó dolog,yeey! Fasz kivan,utálom az életet...csak szivatni tud,mást se..

"Most merre tovább,
Oly szûk a szobám,
Nehéz így nem gondolni rád."