Egy fehér farkas

Csak is te lehetsz Ayame! Ez csak is te...

Persze,nehogy összejöjjön valami,miért is?

Gond-gond hátán...éljen...

Nekem már tényleg nem marad lasasn semmim...

Egyedül Matiast féltem...õ maradt nekem már...csak õ...

Ha õt is elveszítem,én se leszek...

Mit jelent a barát szó?

Kinek mit...

És meddig barát egy barát?

Igen... hjah.

Én....már nem tudom mit gondoljak.

Mi ez? Miért?

Túl nagy a zavar a fejemben.

Nem tudok semmire koncentrálni...

Túl sok a dolog,túl sok...minden...

"Valamibõl egy van, nem élheted át még egyszer,
Valamihez nem elég a szív, hanem már lélek kell.
Van olyan út, ami százszor kísért az emlékekkel,
Kár volt eddig álmodozni, itt az idõ, ébredj fel!"

Nesze neked végzõs évek...

Tele van minden szarral a fejem.

Csomó dolgom van,és még a suli is...fuj!

Leterhelõdik az agyam,nem tudok semmire rendesen figyelni.

Elkalandozom...akaratlanul is. Viharok...

Nos,november 30 szalagavató.

Juppi.....fantasztikus.

Én?! És az a ruha? Na neeem....és még is...

Eleinte nem akartam táncolni.

És most még is,anyukám kérésére.

Sok mindent megtett nekem,ezzel legalább kicsit kárpótlom.

Ahj...nos,mint kedden kiderült kb botlábamvan.

No igen,nem is erre lettem teremtve!

A másik kérdés a pár...nincs párom.

Már kb 2 hete vadászom õket,de semmi.

Végre ma...ezen legalább nem kattogok tovább.

Semmi kedvem igazából ehhez az egészhez.

Nem én vagyok...na meg egy másik emberrel?

Utálom az embereket,szívem szerint kerülöm õket.

Utálom,ha valaki belemászik az aurámba.

Erre most kb olyan közel kell kerüljek valakihez,hogy szóval igen...yay!

Nem szeretem,ha hozzám érnek. Nekem...túl közeli!

Egyszerûen tartózkodó vagyok...még azzal is,akit ismerek.

Szép lesz,elõre látom...

"Várt már ránk, vért kívánt-,
de ha bosszút állsz, fényt nem látsz!
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
mert a tegnapi seb ma is fáj még-,
ó, így nem lesz több tánc!"

...most van kedvem írni,na.

Már akartam egy pár napja,de...nem tudom nem volt hangulatom.

Rájöttem,hogy még így is,hogy itthon vagyok (versenyrekészülés~),nem tudok pihenni igazán.

Jó,persze jót tesz,mivel egész nyáron kb alig ültem.

De...nekem lelkileg kell a pihenõ. Meg agyilag.

Amin valljuk be,a suli csak lefelé húz.

A sok birkát beterelik...illetve mennek azok maguktól is!

Szánalmas. Körbenézek és sok-sok birka.

Avagy...a legjobban egy hatalmas kennelhez tudom hasonlítani.

Kutyák mindenhol. Vannak akik kihasználják a helyzetet és ismerkednek.

Vannak akik lázadoznak kicsit és vannak,akik csak a sarokban fekszenek.

De az egész ellen senki nem lázad fel...senki...

Undorító az egész,börtön.

Valahol saját magunk börtönébe is be vagyunk zárva...

Össze vagyunk zárva saját magunkkal.

...és persze a gondolatainkkal.

Na igen,néha ezektõl tudok megzakkanni!

Egszerûen túl sok dolgon agyalok...sõt.

Minden problémán és csak lejjebb kerülök.

Sok volt ez a nyár nekem nagyon is...

Lelkileg...fizikailag egész jól bírom,sõt!

Na de...."már úgy is mindegy",nem....?

"Megtanultunk harcolni, meg is kellett tanulnunk. De most már nem értek semmi máshoz. Már nem tudok élni, csak harcolni tudok."

Én...nem akartam semmit.

Egyszerûen elfáradtam...lelkileg.

Belefáradtam mindenbe..

A nyáron kicsit összekaptam magam lelkileg.

Jobb kedvem volt!

Erre az,akitõl nem vártam fogott,a padlóhoz vágott és belepaszírozta a pofám a földbe...

Jól esett. Minden egyes szó...pont tõle.

Fájt. Semmibe vett. Kihasznált.

Soha a büdös életbe nem engedek közel magamhoz senkit!

Kapja be a világ...nem érdekel. Csak engem hagyjanak...

Elég volt...mindenre...fáradt vagyok...

"A boldogtalanok végsõ öröme a hallgatás; eszébe ne jusson elárulni, bárkinek is, ha fáj valamije, mert a kíváncsiság úgy habzsolja könnyeinket, mint a szarvas vérét a legyek."

Mindig,mindig én vagyok a hülye...mindenért.

Miért mindig nekem kell a közfasznak lenni?

Hülye vagyok,szánalmas....

Még most is,még mindig kitartok mellette.

Így is,hogy már pont leszar...

Így is,hogy bánt...és észre se veszi.

Miért,akkor miért fontos?

Haragszom rá,nem olyan mint volt...

Még is... szánalmas vagyok...

"Haragba lettem a világgal,
A világ észre se vette."

Nos....utolsó nap a szünetbõl. Elsõ nap az õszbõl... :/

Talán ez volt az egyik legjobb és legrosszabb nyaram is.

Jó,persze nem a legrosszabb,de hagy kivetni valót maga után. ~

Utolsó nap kisétáltam terepre fiammal! ♥

Ma jönnek rendberakni a lábát,remélem hamarosan jól lesz... :)

Hm...tulajdonképp hol ezen,hol azon jár az agyam.

Nem tudom hova tenni a dolgokat.

Bár a napokban feltûnt egy ember,akinek igen örültem!

Nagyfarkas...aki felnevelt.. ^^ Hm,valahogy úgy.

Áh...zavar van a fejemben. Ezen semmi nem változtat.

Öröm,bánat...de mi lesz a végsõ?

Már vagy 1 hete érzem az õszt....a reggel illatában már ott volt.

Érzõdött a reggelben,estében,a szél fújásában.

Nem lehet elmondani,de...van egy illata. És igen is érzed!

Furcsa dolog a lélek...

Hm...sok a hablaty,mi? :)

Rébuszok... ~

"Tudom, lennél a helyemben, pedig zûrzavar van a fejemben,
De hiába várom, senki nem fog rendet tenni helyettem,
Míg idegen tõlem a gondolat, hogy elviseljem önmagamat,"

Én tényleg nem sok emberben bízom ám meg,de....

De ez fájt. Nagyon.

Olyanban csalódtam,akiben azt hittem,hogy sose fogok.

Szánalmas...ennyit errõl is,persze.

...minden akkor normális,ha semmi nem az,igaz?

Talán igen...de egyre több minden szakad a nyakamba.

És kezdek besokallni. Egy idõ után az én idegrendszerem is feladja.

Véges...és érzem,hogy feszül a határ..

"A magány a pesszimizmus melegágya."

És mikor tényleg azt hiszed,hogy nem lehet rosszabb...

Min csodálkozom? Mindig lehet rosszabb!

Oh,hát nem tanultad még meg? Buta lány...

Én csak...sajnálom...ennyi...

Nem tudok mást mondani.

Magyarázkodni kár. Nem tudok,nem is akarok.

Ez így nem én vagyok...gomenasai!

"Megzavar a csend,idegesít a zaj."

És ismét az én fantasztikus ötleteim...

Ezt nem akarom,és pont beleugrok...

Gratulálok Ayame!

Ami eddig annyira egybe volt,most úgy hullott szét és menekülök elõle...

Miért? Miért van mindig valami?!

Csak egy kis nyugalmat akarok... Nagy kérés?

"Nekem káosz kell, nem bírom a rendet
Zaj kell, ami megöli a csendet
Élet kell és szabadság
nem valami ostoba hazugság
Én nem vagyok jó semmire
De készen állok bármire"

Jézusom...pörög az életem!

Napról napra,egyre furább minden!

Csak pörögnek az események,a napok.

Már azt sem tudom ki vagy mi vagyok...

Szürke,ugyan az,de még is új és kapkodom a fejem.

Mi történik??

"Elég egy véletlen és minden lángban áll,
Megrontott lélekkel valaki csak erre vár.
A jó és a rossz utolsó csatája dúl.
Elég egy véletlen és minden lángba borul."